Az őszi szezon eredményeit, szakmai munkáját Szénay Péter, a Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia szakmai igazgatója értékeli az alábbiakban. A visszatérő problémák mellett eredmények is jellemezték az elmúlt fél évet.
- Rendhagyó kérdéssel kezdenénk az értékelést. Milyen viselkedési normákat, szakmai csínyeket, hozzáállást figyelt meg az ellenfeleknél az őszi idényben?
- Érdekes, egyben nehéz felvetés. Nyilván elsősorban magunkra fókuszáltam, de értelemszerűen látjuk azt is, ami az ellenfeleknél történik. Ha összességében nézem, nagyon nagy különbségeket nem láttam, mint ami nálunk van. Az edzők meccselése, a szülők, szurkolók viselkedése, a gyerekek hozzáállása sem különbözött jelentősen a Bene Akadémia közegétől. Az egyértelműen látszik, hogy az edzők többsége máshol is eredménycentrikusan építi fel a munkáját, és ennek tükrében meccsel. Már a legkisebb korosztályokban is látunk vezetés esetén időhúzó cserét, olyan taktikai elemeket, trükköket, amelyek véleményem szerint rossz irányba viszik a képzést. Nem lehet teljesen szétválasztani az eredményességet és az egyéni fejlesztést, nyilván, ha fejlődik az egyén, fejlődik a csapat is, de mégis azt mondom, még mindig nem tudatosul bennünk, utánpótlásedzőkben, hogy nem szabadna eredményre játszani. Felnőtt szinten úgyis az számít majd, itt még a kibontakozás, a játék, az akár kockázattal járó bátor futball felvállalása kellene, hogy mérvadó legyen. Nem jó látni, hogy a gyerekek nem fociznak szabadon, nem vállalják fel magukat. Örök dilemma, hogy utánpótlásszinten mi a fontos, de a filozófiánk nem változhat, miszerint az egyéni fejlődés a legfontosabb, az mindent felülír. A szülők, hozzátartozók mérkőzésen való viselkedése nálunk is, máshol is egyértelműen jó irányba mozdult el, a szülő szurkol, de nem nehezíti az edző dolgát, nem kiabál be feleslegesen. Amit még megfigyeltem, hogy amelyik csapatunk országos bajnokságban játszik, ott megvannak létszámban az ellenfelek, nagyobb a merítési lehetőség, de a regionális szinten komoly létszámproblémák vannak más egyesületeknél, ami a színvonalat lecsökkenti. Látszik a demográfiai mélypont is.
- Soha nem született Magyarországon olyan kevés gyerek, mint 2023-ban. Legalábbis 120 éve biztosan nem. Ráadásul lassan 30 éve nem érjük el a 100 ezres születésszámot sem, ami korábban 150-200 ezer volt. Mégis a futball talán kicsit vonzóbb, mint néhány éve.
- Igen, a válogatott sikere, egy Szoboszlai példája segít abban, hogy népszerű legyen a labdarúgás. De az akadémiai rendszernek még sokat kell fejlődni, mert a válogatott kirakatszereplése mellett az utánpótlásválogatottak teljesítménye messze elmarad a felnőtt csapatétól, sőt, a korábbi évtizedek szereplésétől is. Szerencsére, mi azért ősszel is tudtunk kereteket bővíteni, több korosztályba is érkeztek játékosok a nyárhoz képest is. A távozók listáján ott van Lakatos Martin, aki innen, a Bene Akadémiából lett korosztályos magyar válogatott, és ez azt mutatja, hogy innen is ki lehet emelkedni. Büszkék vagyunk rá, de ő már 15 évesen a 19 évesek között is játszott, itt nem biztos, hogy tovább tudott volna fejlődni, így a Ferencvároshoz kerül. Több akadémia is bejelentkezett érte, reméljük, hogy jól döntött.
- Az elmúlt hetek egyik eseménye volt a Double Pass értékelés. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtatok?
- Én személy szerint nagyon sokat tanultam. Azt kell látni, hogy ez a rendszer nem minősítő, nem ellenőrző szándékkal jött létre, hanem hogy segítséget nyújtsanak, segítsenek feltérképezni az erősségeket, a gyengeségeket, és irányt mutatni a fejlődéshez. Nem kritikákat megfogalmazni jöttek le. Egy belga és egy dán edző járt itt a Bene Akadémián, és nem az edzéstervek, a tabellákon elért helyezések, az őszi mérkőzésstatisztikák érdekelték őket, hanem a képzés jellege. Őket a kimenet érdekli, hány labdarúgót tudunk nevelni a különböző szintű bajnokságokba, illetve tudnak-e ők szakmai segítséget nyújtani a képzéshez. Sajnos, még mindig sokan idegenkednek az ilyen típusú auditoktól, látogatásoktól.
- Tavaly több korosztály is eljutott a téli felkészülési időszakban külföldi edzőtáborba. Idén miért nem valósult meg ilyen típusú szakmai munka?
- Igen, sajnos, én is azt gondoltam, hogy ebből lehet hagyományt teremteni. Azonban nagyon megnövekedett a középiskolai és 6 évfolyamos középiskolai felvételiben érdekeltek száma, és ezek a diákok sok edzést kihagytak. Mintha hónapokon keresztül a felvételi vizsgára készültek volna 13-14 évesen. Szerintem régen rossz, ha egy középiskolai felvételi miatt a sport sérül, és emiatt kell edzéseket kihagyni. Ezt követően nem is lehetett volna edzőtáborba menni, hiszen a felvételik után, ha el is megyünk, olyan edzettségi állapotban szakmaiatlan lett volna. Előtte meg a felvételi miatt nem lehetett. Másrészt az edzők és a szülők részéről sem volt jelentős igény rá. Pedig nyilván más a szakmai munka, ha 24 órában össze van zárva egy társaság, és jobban megismeri a másik gondolkodását, egyéniségét. Az tény, hogy utazni kell, de mindenképpen hasznos lett volna. Meglátjuk, jövőre lesz-e igény rá.
- Miben kellene leginkább előrelépni?
- Nyilván minden korosztály lehet eredményesebb, és az egyéni fejlődés ugorhat magasabb szintre, de ezek a folyamatok úgyis a pályán derülnek majd ki. Nem mindig jön ki azonnal a befektetett munka, a futball nem ilyen. Nincs azonnali fejlődés, de hosszútávon biztosan kamatozik, amit beleteszünk. Amit viszont szeretnék, hogy több kommunikáció legyen az edzők között. Beszéljék meg egymással a sikert, a kudarcot, beszéljék ki az érzéseiket, a meglátásaikat, és merjenek tanácsot kérni egymástól. Nem biztos, hogy mindig tud segíteni a másik, de legyen kezdeményezés. Azt látom, hogy minden edző becsülettel fókuszál a saját korosztályára, de egymással kevesebb szakmai beszélgetés folyik, pedig ezek előreviszik a munkát, mivel az Akadémia egységes szervezetként kell, hogy működjön, csak együtt tudunk eredményesek lenni. Egy-egy korosztály sikere semmit nem jelent, ha nincs folyamatosság.
Kiss Ernő
2024.02.08.